Révkomárom (Komárno)

A komáromi erőd

Március 15-én Komáromban voltunk kirándulni. Amint kiszálltunk a buszból, rögtön indultunk a komáromi Öreg-várba. Az idegenvezető vázlatosan elmondta, hogy mit fogunk megnézni. Bementünk a várba és megnéztük az erődrendszert egy nagy térképen. Az erődrendszer 205 hektáron terül el. A második legnagyobb erődrendszer Európában! 1950-1954-ig politikai foglyokat tartottak itt.

A kaszárnya környéke

1810-től létezik, 1968-tól rossz állapotban van, mivel az oroszok parancsot kaptak, hogy mindent, amit felújítottak, azt rombolják le a kivonulásuk előtt. Itt a lakótérségben 200.000 katonát tudtak volna elszállásolni, de ebből 100.000-en laktak itt. Egy szibériai orosz katona falra festett egy szibériai tájat. A kaszárnyák mellett a platánpark van, ahol 2db fa még mindig áll és több mint 300 évesek. Innen látható egy nagy lyuk a tetőn, ami azért keletkezett, mert egy arany kereszt volt ott, amit az oroszok leszedtek és helyére egy vörös csillagot raktak, amit ugyanúgy leszedtek a kivonulásuk után.

Kaszárnya

1815-ben építették, majd a Szabadságharc fontos épülete lett. Ez is nagyon rossz állapotban van.  Itt laktak a vezetők és hozták a döntéseket a vár sorsáról. Közelében tankgarázs van. Különleges bennük, hogy az orosz katonák a tankok javítását felírták az épület falára.

Az Öreg-vár falai

9 méteres falai vannak, ezeket 1550-ben fejezték be. Amikor az oroszok itt állomásoztak, felfestették rá a katonák zászlóaljba való rendezésének képét. A 10-15-ből csak három maradt fenn jó állapotban. Az oroszok a falakat úgy festették be pirosra (a vörös csillagra utalva), hogy azt nem lehet leszedni, csak ha lekopik a fal külső része.

Katakombák

Nagyon poros a levegő bent. Erős lámpa kell, hogy lássunk valamit. Lőpor- és élelmiszer raktárnak használták egy kis részét évszázadokon át. Az oroszok itt is megváltoztattak sok mindent. Szemétlerakónak használták, amiben biológiai és egyéb szemetet, pl. hullákat tároltak. Több kilométer hosszúak és horrorfilmbe illenek.

Elmenetel

Visszafelé megnéztünk egy medencét, ami jó állapotban maradt fenn. Azután savanyú káposzta-tárolók mellett mentünk el. A szaga még most is érződik! A kivégzőhelyhez érkeztünk, ahol látszottak a golyónyomok a falon. Felmentünk a várfalra, ahonnan láttuk a Dunát. Ahogy egy négy méter széles átjárón mentünk át, majdnem felemelt a szél. Kimentünk az ajtón, ahol még nagyobb szél fogadott. Aztán elmentünk a busszal.